A Beszélő folyóiratban nemrég megjelent Tamás Gáspár Miklós Csecsemők demokráciája című "tanulmánydolgozata". A nyakatekert mondatokat olvasva az embernek az a benyomása, hogy a tanulmány nem magyarul íródott, írja ismertetőjében Budai Kulcsár János. Az írás sznoboknak való "szellemi" rágógumi, idegen szavakból összetákolt politikai pamflet. TGM többször önmagára hivatkozik tanulmányában. TGM rozsdatemetőnek nevezi az országot, de hogy kik tették azzá, arról hallgat. Szerinte Kelet-Európában nem unottság van, "hanem politikai demokrácia iránti izzó gyűlölet." TGM a Magyarok Világszövetségét /MVSZ/ "...az etnicista jobb- és baloldal nemzetközi fedőpártja, 'népfrontja', egyben párhuzamos külügyminisztérium és legösszetartóbb lobbista klikk"-nek nevezi. Majd így folytatja: "...a csonka magyar kormány és a magyarországi parlamenti pártok aláírtak egy közös közleményt az utódállami magyar kisebbségi politikusokkal, amelyekben ígéretet tesznek ez utóbbiak autonómiatörekvéseinek támogatására - föltétel nélkül. Ez az utóbbi két év jelentős külpolitikai sikereinek a teljes megsemmisüléséhez vezethet /.../ ellentmond a kormány egyik legtekintélyesebb tagja, Kovács László külügyminiszter hosszú évek óta hangoztatott józan érveinek." - Kár, hogy senki sem informált az utóbbi két év külpolitikai sikereiről - tette hozzá az ismertető szerzője. /Budai Kulcsár János: TGM neoliberalizmusa pokoli politikai stressz a társadalom számára. A "szakállas csecsemők" demokráciája. = Új Magyarország, dec. 17./
1997. április 12.
A kiskatonák ünnepi eskütétele ápr. 12-én volt. A beszédben elhangzott gondolatok között szó volt a következőkről: harc Nagy-Romániáért, harc Erdély földjének megvédéséért, harc az ország ellenségei ellen. Az eskütétel után ortodox mise következett. /Kulcsár János: Harcos fogadalom. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 15./
2004. március 29.
Magyar iskola hiányában elesnek a magyar állami oktatási-nevelési támogatástól a mezőségi kisdiákok. A pusztakamarási és a mezőzáhi gyermekeket a református templomban hetente vallás- és bibliaórák után tanítják magyar betűvetésre a lelkészek. Pusztakamaráson 2000-ben szűnt meg a magyar nyelvű oktatás, mert nem volt annyi gyermek, hogy működtetni lehessen a magyar tagozatot. A 2800 lelkes községben 140 magyar él; a 14 magyar gyermek pedig román osztályokban tanul román nyelven. Kulcsár János Levente református lelkész megpróbálta összegyűjteni a gyermekeket, hogy a magyar oktatás újraindulhasson, azonban a magyar szülők inkább román iskolába íratják gyermekeiket. A 3600 lelkes Mezőzáh községben 250 magyar él. Barát István református lelkész elmondta, hogy tavaly ősszel a faluból elméletileg öt, a Záhon működő gyermekotthonból pedig további öt magyar gyermeket írathattak volna a szülők a magyar első osztályba, gyakorlatilag azonban csak két gyermek szülei vállalták ezt. A gyermekotthonban azt válaszolták, hogy egyetlen magyar sincs a kicsik között, holott legkevesebb öt magyar gyermeket gondoznak az otthonban. Mezőzáhon 2003 őszéig (a teljes megszűnésig) is csak I–IV. osztályos magyar oktatás működött. /Benkő Levente, Lukács János: Magyarnak lenni Pusztakamaráson. = Krónika (Kolozsvár), márc. 29./ Egyelőre valóban nincs arra lehetőség, hogy a mezőségi magyar gyerekek, akik a református lelkészektől tanulják a magyar betűvetést, részesüljenek a támogatásból, ez ugyanis nemcsak tőlünk függ – nyilatkozta Kelemen Hunor, a támogatások elosztását felügyelő Iskola Alapítvány elnöke. „A szabályok alól az egyetlen kivételt mindeddig a csángók jelentették, speciális helyzetükre való tekintettel. Remélem, hogy sikerül találni egy megoldást a mezőségiek problémájára is, talán már ebben a tanévben” – fejtette ki az alapítvány elnöke. /L. J.: Kelemen Hunor: megpróbálunk megoldást találni. = Krónika (Kolozsvár), márc. 29./
2004. április 30.
Pusztakamaráson és vidékén már régóta elhalt, az iskola helyett a templomok falai közé szorult a magyar oktatás. Uzdiszentpéteren és Tusonban, Mezőméhesen és Mezőzáhon, Kissármáson és Nagycégen, Mezőörményesen és Nagyölyvesen nincs magyar oktatás. Ezért nem részesülhetnek a magyar kormány támogatásában. Az itteni magyar gyermekek a templomban, a parókia nagyszobájában tanulnak írni és olvasni magyarul. Szeretnék, ha ők is kaphatnának oktatási-nevelési támogatást. /Kulcsár János Levente, református lelkész: Pusztakamarási levél az illetékesekhez. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 30./
